ηoαяяie.*

2010. november 30., kedd

9.fejezet: Elegem van…!!!!

Sziasztok! Köszönöm, hogy ilyen sokan látogatjátok az oldalt! Ez a fejezet egy kicsit hosszúra sikeredett, de miközben írtam, folyamatosan jöttek az ötletek, és nem tudtam, hol hagyjam abba. Bővelkedik jócskán fordulatokban, remélem tetszik, és még egyszer köszönöm a sok látogatást! :D ηoαяяie

Teltek, múltak a napok, a hetek, Biával rendszeresen beszéltünk msn-en, néha küldött 1üzit, webcamoztunk, de ettől még hiányzott. Elkezdődött a suli is. :S Tisztára ki voltam akadva: most kivel fogunk szünetbe zené hallgatni…?Főleg hogy bevezettek egy telefon tilalmat, ami szerint reggel le kell adni a telefont, és nap végén visszakapod…Hülyeség… na mindegy,  én nem adtam le.. Egyszer le is buktam, mikor épp zenéket küldtem át Anette telójáról az enyémre. Ja, igen, Anette hozzánk járt suliba, legalább vele jól el tudtunk lenni. :) Moo-val mostanában kevesebbet tudtam találkozni, mert anya se nagyon engedett ki suli időben, és neki is nagyon sok dolga volt…Vivi rövid pórázon tartotta a srácokat a kutyás probléma óta.. Fél, hogy esetleg lesz egy karcolás rajtuk, és nem fognak olyan jól mutatni a fotókon.. idióta.. xD Egyik délután, mikor mentem hazafelé suliból, megcsörrent a telóm:
- Ki lehet az..? –gondoltam magamban, majd felvettem:
- Igen? Itt Noemi.
- Szia Noem!
- Moo!?
- Áh, látom megismered még a hangomat! :)
- Persze.. szia! Csak már olyan rég beszéltünk...
- Hát igen.. Sok dolgunk volt mindkettőnknek…
- Ja.. És, mi újság? :)
- Ó, semmi különös.. most kaptunk egy kis szabadidőt. Veled?
- Ugyanaz.. csak nekem nincs nagyon sok szabadidőm, mert egész délután tanulok.. hát igen, könnyű annak, aki magántanuló, és akkor megy hozzá a tanárja, amikor Neki jó! :D
- Hát, ja..csak nekünk a vizsga is sokkal nehezebb, mert mi nem tanulunk olyan keményen, mint TE! :)
- Öhmm.. ja..De most komolyan a suliról akarunk beszélgetni..? :D
- Nem, nem áll szándékomban. Valójában azért hívtalak, hogy tudnánk-e találkozni valamikor?
- Persze.. öö a délután jó neked?
- Igen, azt hiszem.. valamit mondani akarok..
- És mi lenne az..?
- Majd személyesen! De nekem most mennem kell, akkor délután!
- Jó, 4kor a…- de közben rájöttem, hogy süket a vonal.. Moo letette. De hát, azt sem beszéltük meg, hogy mikor, és hol találkozzunk..?
Hát jó. Gondoltam magamban. Mikor hazaértem, ledobtam a cuccaimat, megkajáltam, és felmentem a szobámba tanulni. Tanultam 1órát.. már lassan 4óra volt… vártam, de Moo nem hívott.  Elhatároztam, hogy bepakolok, és ha addig nem csörög, elmegyek hozzájuk. Így is tettem. Leugrottam a lépcsőn, felkaptam a deszkámat, és elgurultam a hotelig. Útközben találkoztam anyuval, aki pont akkor ment haza:
- Szia, Anya! –Kiabáltam neki oda.
- Szia! Hova mész?
- El! Majd jövök! – mosolyogtam.. de minek? Ő azt mér nem látta, mert én befordultam a sarkon, és amilyen gyorsan csak tudtam, gurultam a hotel felé.
Ránézem az órámra: fél 5 volt. Hajtottam magam, közben elmentem egy építkezés mellett, kis híján nekimentem fejjel egy vastag deszkának, de valahogy sikerül elkerülni.. nem tudom, hogy csináltam.. :DxD
Odaértem a hotelhez, felmentem a banda emeletére, és láttam, amint kiszálltam a liftből, hogy a 426-os szobából egy gyönyörű, („kissé” ribancnak kinéző…) fekete hajú lány sétált át a 431-es be, Az Afh lakosztályába. Megvártam, amíg kiürül előttem a lift, és én is ki tudok szállni. Ez igénybe vett legalább egy 4-5 percet,  de a lényeg az, hogy végre kijutottam.. (nem szeretném ecsetelni, milyen rémes dolgokat éltem át odabent..xD) Kiléptem. Ahogy közeledtem a 431-es felé, észrevettem, hogy félig nyitva van annak a szobának az ajtaja, ahonnan a lány kijött. Odaléptem, kuncogást hallottam odabentről. Óvatosan bekukkantottam. Láttam, hogy egyhosszú, sötétbarna hajú lány ül az ágyon, a lepedőbe burkolózva. Valami mozgást vettem észre mellette, és láttam, ahogy fellibben egy szőke hajtincs. Elállt a lélegzetem… Felült ugyan, de nem láttam az arcát, mert pont letakarta az ágy oszlopa (ilyen baldachinos buziság volt.. xD). Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. A fekete hajú csaj volt az. Visszajött. Ott állt a hátam mögött. Nagyon megijedtem.. basszus, most mi lesz..? Habár.. csak elbírok egy olyan csajjal, akinek vékonyabb a lába, mint az én karom, és amúgy se lát az agyon szilikonozott melleitől sokat szóval…Ekkor megszólalt.. (kibaszott magas, vinnyogó hangon..):
- Miit keresel te itt? :O:@
- Én…
- Nem érekeel! Takarodj inneen!
- Okés..
Csak két mondatot mondott, de már attól beszakadt a dobhártyám.. :SxD
Ment befelé a szobába, és menet közben hallottam még hogy: - Ha ilyen kora délután hancúroztok, legalább az ajtót csuknátok be… Jézusom.. xD na mindegy. Mentem az Afh szobájához, odaértem, bekopogtam, és Moo nyitott ajtót:
- Öhm.. sz-szia Noemi…
- Szia. Azt mondtad beszélni akarsz velem, de letetted a telefont.
- Hát.. tudod, mennem kellett!
- …Hívtalak is, de nem vetted fel.. mondd, minden rendben van..?
- Igen. De most.. Most menny el jó!?
- Hé, nem azért gurultam ennyit, hogy csak így kidobj!
- Most nincs időm rád! –és már készült becsukni az orrom előtt az ajtót, de én gyorsan kapcsoltam, és a résbe tettem a lábam.
- Mi az hogy nincs időd rám..!?
- Sajnálom de…- ekkor odalép a fekete csajszi.. és mondja:
- Ohh, Moo cica, ki ez a lány…?
- Ő..? Ó, ő csak az egyik ismerősöm.- Á, szóval azok után, amit átéltünk, már csak egy ismerősöd vagyok!??
- Ne értsd félre Noemi de…- azzal a fekete hajú lány (közben kiderült, hogy Sandy-nek hívják..)megpróbálta benyomni az ajtót.. (de nem ment neki, mert ugye ott volt a lábam..xD) Így hát inkább odalépett. (botorkált) a 40centis tűsarkú cipőjében Moo-hoz, és megcsókolta. Elkezdték falni egymást. A szemem láttára!!! Leesett az állam. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, mire Moo csak ennyit mondott:
- Én el akartam mondani de..tudod, hogy imádom a fekete hajat! –és rám csapták az ajtót.
Ezt nem hiszem el…Lerohantam a lépcsőn, kivágtam az ajtót, a recepciós úgy kiabált utánam, de nem érdekelt.. csak szaladtam, szaladta.. nem láttam merre, én csak rohantam, ahogy tudtam. A végén aztán, mikor már nem tudtam tovább futni, megálltam, felültem egy korlátra, és kitört belőlem a sírás. Mire nagy nehezen abba tudtam hagyni, csak egy dolog járt a fejemben: hogy hol lehat a gördeszkám..? Biztos a hotelben hagytam.. nem érdekel! Nem megyek vissza érte…oda többet én be nem teszem a lábamat! És az is biztos, hogy még csak a banda számait se fogom többé hallgatni! Elegem van…!!!!  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése