ηoαяяie.*

2010. november 30., kedd

9.fejezet: Elegem van…!!!!

Sziasztok! Köszönöm, hogy ilyen sokan látogatjátok az oldalt! Ez a fejezet egy kicsit hosszúra sikeredett, de miközben írtam, folyamatosan jöttek az ötletek, és nem tudtam, hol hagyjam abba. Bővelkedik jócskán fordulatokban, remélem tetszik, és még egyszer köszönöm a sok látogatást! :D ηoαяяie

Teltek, múltak a napok, a hetek, Biával rendszeresen beszéltünk msn-en, néha küldött 1üzit, webcamoztunk, de ettől még hiányzott. Elkezdődött a suli is. :S Tisztára ki voltam akadva: most kivel fogunk szünetbe zené hallgatni…?Főleg hogy bevezettek egy telefon tilalmat, ami szerint reggel le kell adni a telefont, és nap végén visszakapod…Hülyeség… na mindegy,  én nem adtam le.. Egyszer le is buktam, mikor épp zenéket küldtem át Anette telójáról az enyémre. Ja, igen, Anette hozzánk járt suliba, legalább vele jól el tudtunk lenni. :) Moo-val mostanában kevesebbet tudtam találkozni, mert anya se nagyon engedett ki suli időben, és neki is nagyon sok dolga volt…Vivi rövid pórázon tartotta a srácokat a kutyás probléma óta.. Fél, hogy esetleg lesz egy karcolás rajtuk, és nem fognak olyan jól mutatni a fotókon.. idióta.. xD Egyik délután, mikor mentem hazafelé suliból, megcsörrent a telóm:
- Ki lehet az..? –gondoltam magamban, majd felvettem:
- Igen? Itt Noemi.
- Szia Noem!
- Moo!?
- Áh, látom megismered még a hangomat! :)
- Persze.. szia! Csak már olyan rég beszéltünk...
- Hát igen.. Sok dolgunk volt mindkettőnknek…
- Ja.. És, mi újság? :)
- Ó, semmi különös.. most kaptunk egy kis szabadidőt. Veled?
- Ugyanaz.. csak nekem nincs nagyon sok szabadidőm, mert egész délután tanulok.. hát igen, könnyű annak, aki magántanuló, és akkor megy hozzá a tanárja, amikor Neki jó! :D
- Hát, ja..csak nekünk a vizsga is sokkal nehezebb, mert mi nem tanulunk olyan keményen, mint TE! :)
- Öhmm.. ja..De most komolyan a suliról akarunk beszélgetni..? :D
- Nem, nem áll szándékomban. Valójában azért hívtalak, hogy tudnánk-e találkozni valamikor?
- Persze.. öö a délután jó neked?
- Igen, azt hiszem.. valamit mondani akarok..
- És mi lenne az..?
- Majd személyesen! De nekem most mennem kell, akkor délután!
- Jó, 4kor a…- de közben rájöttem, hogy süket a vonal.. Moo letette. De hát, azt sem beszéltük meg, hogy mikor, és hol találkozzunk..?
Hát jó. Gondoltam magamban. Mikor hazaértem, ledobtam a cuccaimat, megkajáltam, és felmentem a szobámba tanulni. Tanultam 1órát.. már lassan 4óra volt… vártam, de Moo nem hívott.  Elhatároztam, hogy bepakolok, és ha addig nem csörög, elmegyek hozzájuk. Így is tettem. Leugrottam a lépcsőn, felkaptam a deszkámat, és elgurultam a hotelig. Útközben találkoztam anyuval, aki pont akkor ment haza:
- Szia, Anya! –Kiabáltam neki oda.
- Szia! Hova mész?
- El! Majd jövök! – mosolyogtam.. de minek? Ő azt mér nem látta, mert én befordultam a sarkon, és amilyen gyorsan csak tudtam, gurultam a hotel felé.
Ránézem az órámra: fél 5 volt. Hajtottam magam, közben elmentem egy építkezés mellett, kis híján nekimentem fejjel egy vastag deszkának, de valahogy sikerül elkerülni.. nem tudom, hogy csináltam.. :DxD
Odaértem a hotelhez, felmentem a banda emeletére, és láttam, amint kiszálltam a liftből, hogy a 426-os szobából egy gyönyörű, („kissé” ribancnak kinéző…) fekete hajú lány sétált át a 431-es be, Az Afh lakosztályába. Megvártam, amíg kiürül előttem a lift, és én is ki tudok szállni. Ez igénybe vett legalább egy 4-5 percet,  de a lényeg az, hogy végre kijutottam.. (nem szeretném ecsetelni, milyen rémes dolgokat éltem át odabent..xD) Kiléptem. Ahogy közeledtem a 431-es felé, észrevettem, hogy félig nyitva van annak a szobának az ajtaja, ahonnan a lány kijött. Odaléptem, kuncogást hallottam odabentről. Óvatosan bekukkantottam. Láttam, hogy egyhosszú, sötétbarna hajú lány ül az ágyon, a lepedőbe burkolózva. Valami mozgást vettem észre mellette, és láttam, ahogy fellibben egy szőke hajtincs. Elállt a lélegzetem… Felült ugyan, de nem láttam az arcát, mert pont letakarta az ágy oszlopa (ilyen baldachinos buziság volt.. xD). Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. A fekete hajú csaj volt az. Visszajött. Ott állt a hátam mögött. Nagyon megijedtem.. basszus, most mi lesz..? Habár.. csak elbírok egy olyan csajjal, akinek vékonyabb a lába, mint az én karom, és amúgy se lát az agyon szilikonozott melleitől sokat szóval…Ekkor megszólalt.. (kibaszott magas, vinnyogó hangon..):
- Miit keresel te itt? :O:@
- Én…
- Nem érekeel! Takarodj inneen!
- Okés..
Csak két mondatot mondott, de már attól beszakadt a dobhártyám.. :SxD
Ment befelé a szobába, és menet közben hallottam még hogy: - Ha ilyen kora délután hancúroztok, legalább az ajtót csuknátok be… Jézusom.. xD na mindegy. Mentem az Afh szobájához, odaértem, bekopogtam, és Moo nyitott ajtót:
- Öhm.. sz-szia Noemi…
- Szia. Azt mondtad beszélni akarsz velem, de letetted a telefont.
- Hát.. tudod, mennem kellett!
- …Hívtalak is, de nem vetted fel.. mondd, minden rendben van..?
- Igen. De most.. Most menny el jó!?
- Hé, nem azért gurultam ennyit, hogy csak így kidobj!
- Most nincs időm rád! –és már készült becsukni az orrom előtt az ajtót, de én gyorsan kapcsoltam, és a résbe tettem a lábam.
- Mi az hogy nincs időd rám..!?
- Sajnálom de…- ekkor odalép a fekete csajszi.. és mondja:
- Ohh, Moo cica, ki ez a lány…?
- Ő..? Ó, ő csak az egyik ismerősöm.- Á, szóval azok után, amit átéltünk, már csak egy ismerősöd vagyok!??
- Ne értsd félre Noemi de…- azzal a fekete hajú lány (közben kiderült, hogy Sandy-nek hívják..)megpróbálta benyomni az ajtót.. (de nem ment neki, mert ugye ott volt a lábam..xD) Így hát inkább odalépett. (botorkált) a 40centis tűsarkú cipőjében Moo-hoz, és megcsókolta. Elkezdték falni egymást. A szemem láttára!!! Leesett az állam. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, mire Moo csak ennyit mondott:
- Én el akartam mondani de..tudod, hogy imádom a fekete hajat! –és rám csapták az ajtót.
Ezt nem hiszem el…Lerohantam a lépcsőn, kivágtam az ajtót, a recepciós úgy kiabált utánam, de nem érdekelt.. csak szaladtam, szaladta.. nem láttam merre, én csak rohantam, ahogy tudtam. A végén aztán, mikor már nem tudtam tovább futni, megálltam, felültem egy korlátra, és kitört belőlem a sírás. Mire nagy nehezen abba tudtam hagyni, csak egy dolog járt a fejemben: hogy hol lehat a gördeszkám..? Biztos a hotelben hagytam.. nem érdekel! Nem megyek vissza érte…oda többet én be nem teszem a lábamat! És az is biztos, hogy még csak a banda számait se fogom többé hallgatni! Elegem van…!!!!  

2010. november 29., hétfő

8.fejezet: Majd csak túlélem valahogy..


Sziasztok! Ebben a fejezetben majd szó esik Kállay Sunders Andrásról, a megasztár egyik énekeséről. Elnézés térek minden rajongótól, hogyha a lent olvasható véleményemmel megbántottam volna! Ez az én véleményem volt, és ez csak egy kitalált történet, ami nem róla szól, szóval ez szerintem nem is igazán lényeges! :) Ja, és nem állt szándékomban bármit vagy bárkit reklámozni! Köszi: ηoαяяie :)


Mi csak ültünk a hatalmas kőfal tetején.. minden megszűnt körülöttünk…nem gondoltam a jövőre, arra hogy Bianca hamarosan elmegy. Abban a pillanatban nem érdeket semmi. Az eső lassan elállt. Azok a dögök is messze jártak.. legalábbis nagyon reméltem…Akkor meghallottam Feli hangját hátulról: Egyben vagytok? –kérdezte.
Megfordultunk. Ott álltak mögöttünk Anette-al.
Noemi: Bianca és Max..?
Anette: Nem tudom, a sarkon eltűntűn..
Noemi: Hogy mii!!??
Feli: Mi befordultunk a következő utcába, Maxék pedig tovább mentek egyenesen..
Moo: És a másik korcs utánatok ment? Vagy…
Noemi: Nem hiszem el.. áááá! :@
Mondanom sem kell, tiszta ideg voltam…mivan ha.. ha nem élték túl..? Rá se mertem gondolni..
Noemi: Meg keressük őket!
Anette: Jó ötlet de..
Moo: Semmi de! Muszáj megtalálnunk őket!
Feli: Akkor hát gyerünk!
Moo-val leugrottunk a falról, én kis híján eltanyáltam, mert ott volt egy nylon zacsi a földön, és pont ráléptem.. -.-”xD Anette-nek estem, ő is majdnem elesett.. (mint a dominó..xD) de mögötte állt Feli, és így valahogy sikerül megállnunk.. Elindultunk.. közben felhívott Anya. Lassan haza kell mennem.. egy biztos, addig én nem megyek sehová, amíg meg nem találom Biáékat.
Kimentünk a sikátorból.. nagy erőfeszítések árán, ugyanis az egy kész labirintus volt a kutyák miatt: Szemetesek összeborogatva.. stb. Elindultunk felfelé az utcán. Egy ideig még láttuk az őket üldöző kutya nyomait. Óvatosan befordultunk egy kisebb utcába, hál istennek nem volt ott az a dög. Felnéztünk, és láttuk, hogy Maxék ott állnak egy erkély szélén.
Noemi: Bianca! Max! Jól vagytok!?
Bianca: Noemi! Ami azt illeti igen, csak már nem érzem a kezemet a kapaszkodástól..
Feli: Nyugi, majd valahogy leszedünk..
Max: Helyes! Csak siess, mert kezdek éhes lenni..!
Hát igen.. ilyen a mi Maxunk.. xD
Moo: Max.. te mikor nem vagy éhes..? :OxD
Max: Háát…
Bianca: Jajj hagyjad már.. egész jó bírta! Mióta itt vagyuk fent, még csak 1szer 2szer akart megenni. :DxD
Mostanra már teljesen elállt az eső, és a nap is kisütött.. már amennyire ki tud sütni a nap 6-órakor.. na de mindegy is..x D
Nagy nehezen le tudtuk őket szerkeszteni az erkélyről.. nem, Bianca nem dobta le a haját ahogy Rapunzel.. hanem kerítettünk egy létrát, és azon másztak le. :DxD
Bianca: Áh, köszi! Már azt hittem nem marad kezem!
Noemi: Mármint hogy elgémberedik a kapaszkodástól, vagy attól hogy Max megeszi..? :DxD
Bianca: Háát.. lehet hogy az utóbbi fenyegetett inkább. :DxD
Elkezdünk hangosan nevetni,mire az egyik ablakból kikiabált egy olyan 70év körüli nénike, hogy: Maradjanak már csendben fiatalok! Nem elég, hogy fél délután itt ugattak az ablak alatt!? Bement.. mi nagyokat néztünk, de ahogy csukta be az ablakot még hallottuk ahogy motyog: Hát ez nem igaz.. Ezek a mai gyerekek.. jájj..jááj.. hogy tudja valaki így elváltoztatni a hangját..? Ugatás.. háháá. ilyet se hallani mindennap..
Néztünk.. majd kiestünk a szánkon.. bámultuk az ablakot.. és mire a sokkhatás elmúlt, majd meghaltunk a nevetéstől.. xD
Aztán gyorsan kapcsoltunk, és elmentünk az ablak elől, még mielőtt megint kinyitná, és a fejünkhöz vágná, hogy milyen ázott kutya szagunk volt.. (mármint ha megint össze akart volna keverni a kutyákkal.. ) xD
Elindultunk hazafelé. Biancát útközben hívta az anyja, hogy siessen.. hát ennyi volt.. hazakísértük, és elbúcsúztunk tőle. Nehéz volt.. de meg kellett tenni, még mielőtt Angie kiugrott volna az ablakon egy necc harisnyával a kezében, és kötözte volna meg Biát.. xD
Hazamentem, ledobtam a dzsekimet a fogasa, lerúgtam a cipőmet, de gyorsan a helyére is tettem, mielőtt anya lenyakazna érte, ha hasra esne benne... Bevánszorogtam a konyhába, töltöttem egy bögre teát, beraktam a mikróba, gyorsan csináltam 2melegszendvicset, és felmentem a szobámba. Eldobtam magamat egy fotelon, magamhoz húztam a laptopot, bekapcsoltam, és abban reménykedtem hogy Bianka még fent lesz msn-en.. Hát nem volt.. ki volt írva neki hogy költözik, pakol…ez olyan szar.. :( majdnem hogy 10éve barátok vagyunk, és most elmegy.. Vancouverbe.. a világ másik felére. Hihetetlen.. :/
Bekapcsoltam a Tv-t, csak kapcsolgattam.. kerestem valami nézhetőt..: -…és most megtudhatják hogyan szaporodnak a földigiliszták.. (ezen néztem egy nagyot,xD..aztán továbbnyomtam) -…Messinél a labda, átpasszolja, és Góól!.. (foci.. najóówan..x D) -…egy csipet só, majd jól keverjük össze, és már kész is a ropogós.. öö.. psszt! Ted! Mit is csináltunk..? - súgja oda neki a csaj. –Gomolya!- válaszolta Ted. -..Áhh igen, szóval késsz a ropogós gombolyag! :D Jó étvágyat hozzá!... (Jó sok eszük van ezeknek is.. xD) -..Hölgyeim és uraim, most pedig jöjjön  csajok millióinak kedvence: Kállay Sunders Andráás. TüptüptürürüptütüpTüüp! (ez zene volt.. xD Szuper.. egyedül őt nem csípem ebből a műsorból, ezért természetesen neki kell jönnie.. na mindegy..) Ott hagytam a tévét, és hallgattam annak gyereknek a nyekergését.. majd beszakadt a dobhártyám, de hát.. ez van :DxD Megcsörren a telóm.. Bianca hív! :D
Noemi: Bianca! Nagy hogy vagy? Indultok?
Bianca: Szia Noem! Igen, most indulunk…
Noemi: Ohh.. :( Hát.. akkor jó utat, és majd írj ha megérkeztetek! :)
Bianca: Mindenképpen! Hiányozni fogsz..! :(
Noemi: Te is nekem! :( De majdcsak kitalálok valamit, és meglátogatlak! :)
Bianca: Rendben.. :) Most viszont mennem kell.. Majd beszélünk, szia!
Noemi: Szia!  
Azzal letettem a telefont.. azon gondolkoztam, hogy juthatnék én el Vancouverbe..? Az Aloha From Hell! Ezaz! Majd ha ott lesz fellépésük! :D
Addig meg.. majd kibírom valahogy! :)

2010. november 12., péntek

7. fejezet: Higgy magadban! Akkor minden sikerülhet!

Hát igazam volt… azt mondtam Biának, hogy találkozunk, ha esik ha fúj.. és most esik is, meg a szél is fúj.. =/ asszem nem fogunk tudni deszkázni ma, de talán sétálhatunk, na persze ha anyu kienged ebben az időben.. Nyílik az ajtó
Anya: Szia!
Noemi: Szia Anyu! (kiskutya pillantás)
Anya: Mit szeretnél?
Noemi: Csak annyira szeretlek! :D
Anya: Ne kábíts! :)
Noemi: Nem, komolyan.. :) kimehetek ma? :D
Anya: Ma? De hát esik az eső…
Noemi: De anyaa.. légyszii!
Anya: Nem is tudom…
Noemi: Légyszi, légyszi légysziii!
Anya: Jólvan, de ha megfázol..
Noemi: Köszi-köszii! :D
Azzal felrohantam a szobámba, épp jókor, mert akkor hívott fel Moo.
Moo: Szia, délután megyünk?
Noemi: Hova?
Moo: Mindegy, csak menjünk valahova. :)
Noemi: Okés, 4kor a játszótéren?
Moo: Oks.. xD Mennem kell, szia!
Noemi: Szia!
Letettük, és felhívtam Biát, megbeszéltük, hogy 4kor talizunk a parkban.
Elmentem, lezuhanyoztam, fogat mostam.. stb. Összeszedtem magam. 15:30 volt. Elindultam, útközben összefutottam Anette-al.
Anette: Szia Noemi!
Noemi: Szia Nette!
Anette: Mizujs veled?
Noemi: Semmi különös, veled? (tipikus MSN-beszélgetés.. xD)
Anette: Velem se sok.
Noemi: Hogy-hogy itt vagy?
Anette: Képzeld, ideköltöztünk! :D
Noemi: Hát ez szuper! Arra gondoltam, hogy mikor engedtek ki a kórházból?
Anette: Ja, tegnap este azt mondta a doki, hogy szépen gyógyulok, ezért hazaengedett. :)
Noemi: Legalább már nem kell pocsék kórházi kaját enned.. :PxD

Beszélgettünk még egy darabig, mikor odaértünk a parkba Bia már ott volt. Dumcsiztunk  még egy fél órát, mikorra Moo, Feli, És Max is odaért. Beléltünk egy pár mondatot, röviden elmondtuk Anette-al hogy ideköltöztek stb. aztán beültünk hintázni.. :D

Noemi: Tényleg Bia, ti mikor indultok?
Bianca: Holnap reggel.. :(
Anette: Miért hova mész? :O
Bianca: Elköltözünk..
Feli: Micsodaa?! Ezt miért nem mondtad?
Bianca: Én is tegnap tudtam meg…
Moo: Igaz, ott voltam mikor felhívta Noemit..
Noemi: Áhh, de ez nem lehet igaz! :/
Bianca: Hát nem.. de sajnos nagyon is az.. :/
Max: És hova költöztök?
Bia, Noemi, Moo: Vancouverbe!
Anette: Hova?! De hát az szörnyen messze van..
Feli: Így igaz..
Bianca: Ja.. de most mégis mit csináljak? :/
Moo: Szerintem mondd meg anyukádnak, hogy te nem szeretnél menni..
Bianca: Lehetetlen.. meg se hallgatnának.
Noemi: Angie mit szólt hozzá?
Bianca: Neki nagyon tetszik az ötlet, és anyáék persze úgy voltak vele, hogy ha ő örül, akkor engem meg se kell kérdezni…
Itt váratlan fordulat jött, ugyanis a szél egy kicsit megcsavarta a hintát, én nem kapaszkodtam, és kizuhantam.. -.-’’ xD
Feli: Nem megyünk valamerre?
Anette: Jó ötlet
Noemi: ja.. valahova messze a hintáktól… xD
Max: Oké :DxD
Szóval elindultunk.. mentünk, mentünk, mendegéltünk.. xD
Elmentünk egy sikátor előtt.. félelmetes volt.. olyan érzésem volt végig, mintha figyelnének minket… nagyon furcsa érzésem volt, mondtam a többieknek, de ők azt mondták hogy túl élénk a képzelőerőm… na mindegy. Megyünk tovább.. hasra esek egy kőben.. asszem ma semmi nem sikerül.. Moo felhúzott, és az kérdezte:
Moo: rossz napod van?
Noemi: Ma valahogy semmi nem sikerül… :/
Moo: A lényeg hogy higgy magadban!
Noemi: Jah...persze.. :/
Megyünk tovább. Hirtelen ugatást hallunk a hátunk mögül: 2kóbor kutya!
Noemi: Én megmondtam hogy furcsa érzésem van!!
Feli: Oké, de most asszem futnunk kéne!
Bianca: Benne vagyok!
Úgy ahogy voltunk elkezdtünk rohanni.. a kutyák persze utánunk. Noemi, Anette, Feli és Max rohantak, mi Moo-val befordultunk egy szűk kis utcába.. csak futottunk.. a kutyák szétváltak, az egyik utánunk, a másik Anette-ék  után.
Futottunk, ahogy bírtunk,  mikor észrevettük, hogy egy hatalmas kőfal van az utca végén.
Noemi: Most mi lesz!??
Moo: Egyet tehetünk.. felmászunk!
Noemi: Az kizárt! Olyan  magasra!? Különben is.. nekem tériszonyom van!
Moo: Nincs más választásunk…
Megpróbáltam felmászni.. de nem sikerült. A kutya már egyre közelebb ért, mikor Moo odarúgott egy ládát, felugrott rá, közben engem is felrántott, nekiugrott a falnak és felmászott. Nyújtotta értem a kézét, akkorra az a rusnya dög már ott volt a lád tövében. Én megfogtam a kezét, és próbáltam felkapaszkodni a falra, de csúszott a lábam, érezem, hogy ez nem megy…
Noemi: Nem.. nem megy, Moo!!!
Moo:Gyerünk, sikerülni fog.. emlékezz…
Azzal teljes erőmből fellöktem magamat a ládáról, éppen hogy csak időben, mert a kutya már majdnem elkapta a lábam.. sikerült egy kicsit feljebb megkapaszkodnom, akkor az a vadállat nekifutott, és akkorát ugrott, azt hittem itt a vég. Behunytam a szememet, és elképzeltem, Moo a kórhát parkolójában megölelt… akkor hirtelen Moo elkapta a másik kezemet is, és olyan lendülettel húzott fel, hogy fel se tudtam fogni mi történik. Csak szorítottam össze a szememet, mikor már távolodni hallottam az ugatást kinyitottam. Ott ültünk Moo, és én olyan szorosan öleltem, hogy mindent elfelejtettem.. csak az járt az eszemben hogy nehogy véletlenül megfojtsam szegényt… Moo a szemembe nézett, és megszólalt:
Moo: …bármi sikerülhet, a lényeg hogy higgy magadban!
És megcsókolt…