6.fejezet: Tényleg minden rosszban van valami jó…

Szóval bemasírozik a kórházba az Aloha From Hell..leesett az állam..nem gondoltam volna, hogy látom még.. de hát ilyen az élet.. csupa meglepetés.. látom hogy közelednek, Max dörzsölgeti a kezét. Messziről látszik hogy az eltört. Ahogy egyre közelebb érnek, elmennek előttünk,  Moo megáll, a szemembe néz, és megszólal:
- Ugye mondtam, hogy bízz bennem!? :)

És ismét ez a két szó.. bízz bennem..Max-ék bemennek egy rendelőbe, hallom az ajtón át hogy Vivi meséli a történetet:  …A lépcsőn igyekeztünk felfele, nehogy elkéssünk a dedikálásról…- ekkor épp kijött egy nővér Anette szobájából, és mondta, hogy be lehet menni hozzá. Tovább hallgattam Vivi. –Megbotlott a lépcsőn, és ráesett a kezére. – az orvos megállapított, hogy eltört a keze, begipszelte, és jöttek is kifele. Odakint még mindig zuhogott az eső. Vivi kitalálta, hogy a fiúk üljenek  le, addig ő Andy-val  elmegy  kajáért. Ebben a pillanatban megcsörren a telefonom. Megnézem, Bianca hív. Felveszem:
Noemi: Szia Bian!
Bianca: Szia Noem! Ma átjössz?
Noemi: Ma..? Milyen nap van ma..?
Bianca: Csütörtök…Noemi, mi van veled?
Noemi: Jesszus.. csütörtök van..!?
Bianca: Noemi.. nem értelek.. mi a baj?
Noemi: Hát.. ez hosszú…
Bianca: Elmondod..?
Noemi: Rendben.. de akkor inkább kimegyek.
Bianca: De.. kint szakad az eső..
Noemi: Tudom, de máshol nem lehet beszélgetni..(kimentem a hátsó bejárat elé. Azt hittem majd lesz valami tető, vagy valami.. hát persze hogy nem volt..^^ Leültem a lépcsőre, és beszámoltam Bianca-nak Anette-ről. Eléggé megdöbbent mikor elmeséltem hogy találtam rá. Azt veszem észre, hogy nyílik az ajtó, Moo jön felém..
Noemi: Bia figyelj, mindjárt visszahívlak.. szia.
Bianca: Oké, szió.

A hajam már kis híján leragadt a képemre. Moo leült mellém, és újra azt mondta:
Moo: Mondtam, hogy bízz bennem.. vagy nem? :)
Noemi: De.. tényleg.. csak kicsit furcsa, hogy egy kórház mellett mondod ezt.. :) xD
Moo: Hát nem tehetek róla na!.. xD Amúgy te miért vagy itt?
Noemi: (elmeséltem neki Anette történetét.. de ezt most nem írom le mégy egyszer, mert már én is unom írni.. xD )
Moo: Uuu.. ez nem semmi story..
Noemi: nem..
Moo: még jó, hogy bátor vagy! ;) :D
Noemi: Én.. bátor? :O xD
Moo: Igen..
Noemi: :)

Közben James kinyitja résnyire az ajtót, és megszólal:

James: Noemi, figyelj, be kellene jönnöd, mert Anette felébredt, és meg kellene beszélnünk, hogy mi történt.
Noemi: Rendben van.  Nem baj Moo?
Moo: Nem, dehogyis. Menny csak.

James bevezetett Anette-hez. Ő ült az ágyában, és az orvossal beszélt. Odamentem hozzá, és beszélgetni kezdtünk.
Noemi: Szia Anette.
Anette: Szia.. öö..
Noemi: Noemi vagyok.
Anette: Igen.. te.. te mentettél meg.. igaz?
Noemi: Hát.. úgy is mondhatjuk. :)
Anette: Nagyon-nagyon-nagyok köszönöm…
Noemi: Ugyan, nincs mit :) Jut eszembe.. szereted az Aloha From Hell-t? :D
Anette: Viccelsz? Imádom! :D Főleg Max-ot..:$ xD
Noemi: xD Akkor van egy meglepim.. (kimentem a szobából, odamentem Max- hoz, nem mondtam neki semmit, csak azt, hogy velem kell jönnie.. és húztam magam után. Majd belöktem Anette-hez. Anette csak nézett nagyokat, nem tudta hová tenni, hogy az egyik kedvence ott van előtte... én nem foglalkoztam velük tovább, futottam vissza Moo-hoz. Kicsaptam az ajtót, ő ijedtében felugrott ( xD ) és feljebb lépett egy lépcsőfokot. Rám nézett. Csak álltunk egymással szemben. Mikor ő közelebb lépett hozzám, és megölelt. Nem tudom pontosan meddig tartott ez az ölelés. Olyan mintha egy örökkévalóság lett volna. Mindenről elfeledkeztem. Becsuktam a szemem. És éreztem a szívverését... egy valóra vált álom volt az egész. Ehm.. valami egyre jobban szorít. Felnéztem, hát feli átkarolt mindkettőnket.. o.o xD

Feli: Mostmár mennünk kell Moo.. Noemi, nem akarsz velünk jönni? Elviszünk.
Noemi: Áh.. nem hiszem, hogy Vivi örülne.. =S
Moo: Kit érdekel Vivi..!? xD
Feli: Hát.. xD
Noemi: Hát nem is tudom… azt se, hogy mikor engednek el James-ék.
Moo: Beszéljük meg velük..

Bementünk megbeszéltük az orvosokkal, elmehetek, de meg kellett adnom a telefonszámomat, illetve a címemet.
Moo-val és Feli-vel odamentünk Viviékhez, a srácok mondták neki, hogy haza kell vinniük. Vivi beleegyezett. Már csak Max-ot kellett összeszedni valahogy.

Mikor hazaértünk, Moo kiszállt velem, és becsukta a limó ajtaját. Felkísért az ajtóhoz, akkor megcsörrent a telóm. Bianka.. basszus, elfelejtettem felhívni..
Bianca: Szia, nem zavarlak?
Noemi: nem, most értem haza.
Bianca: Jó, mert valami fontosat szeretnék mondani.
Noemi: mi lenne az?
Bianca: Arról van szó, hogy apa munkát kapott Vancouverben.
Noemi: És..!?
Bianca: Itt kell hagynunk Baltimore-t.
Noemi: Micsodaaa!!?????
Bianca: (éreztem hogy elcsuklik a hangja) holnap után indulunk.. persze ha Angie-nek sikerül addig összepakolnia…
Noemi: Bianca én..   
Bianca: Noemi én is sajnálom…
Noemi: Várj, addig költözz hozzám!!
Bianca: Áhh, anyáék nem engednék meg..
Noemi: Igaz, nekem se..
Bianca: (Angie a háttérbe ordibál: Biancaa! Hol a könyveem!? ) Bocsi, de most le kell tennem. Majd holnap kimegyünk.. ha esik ha fúj! Rendben?
Noemi: Mindenképpen! Akkor szia!
Bianca: Szia!

Ahogy letettük a telefont rám tört a sírás. Leroskadtam a lépcsőre, és a tenyerembe temettem az arcomat. Moo leült menném, intett a többieknek, hogy menyjenek, és átkarolt. Én csak sírtam, Moo csak ölelt, és ez így volt szép. Hát igaz a mondás: Minden rosszban van valami jó…  

5.fejezet: Kísért engem…de nem bánom..!

Sétálok hazafelé, szakad rám az eső, fejem le volt hajtva, a lábam már kis híján kettéfagyott, mert a cipőm minden járda menti pocsolyát meg akart kóstolni..^^  Mikor már jóllakott visszaléptem a járdára. 2 utcányira voltam a házunktól, mikor rémes hörgést hallottam.. - vérfagyasztó volt. Egy pillanatra megálltam, körülnéztem: nem láttam semmit. Indultam volna tovább, de a lábam nem mozdult.. Éreztem, hogy valami nincs rendben.. A sarkon álltam, ott, ahol egy földút/vagyis más sárút..xD/ csatlakozik a műútba.. elindultam felfelé a földúton. Az út végén hosszú garázssort találtam. Valami.. fekete foltot láttam az egyik garázsajtó aljában..és mozog…egy róka..? Nem! Ez nagyobb annál! És innen jött a hörgés..jézusom.. ez egy.. egy ember! Elindultam felé, folyamatosan gyorsítottam, a végén már futottam, mikor végre odaértem hozzá. Egy lány..kb. egy idős lehet velem…most veszem csak észre, hogy egy BMX fekszik tőlünk kb. 5-6 méterre.. valószínűleg balesete volt.. Leguggoltam mellé, megnéztem a pulzusát, a légzését.. stabil állapotban volt.. de vérzett a feje, a nadrágja kiszakadt, és egy ronda nagy seb éktelenkedett a térdén. Levettem a kendőmet, bekötöttem vele a lábát, majd felhívtam a mentőket. Vázoltam a szitut, azt mondták 10percen belül ott vannak. Megpróbáltam beszélgetni a lánnyal addig:

Noemi: Szia, én Noemi vagyok. Valószínűleg baleseted volt, és nagyon beverhetted a fejeset.. emlékszel valamire..?
A lány csak rázta a fejét. Nem emlékszik semmire.. ennyit mondott: Anett.. a nevem..Anett
Noemi: Szia Anett!
Anette: Sz-szia..
Noemi: Ne aggódj, a mentők mindjárt itt lesznek. Bár nem ez a legfontosabb, de a BMX-edért sem kel aggódnod, elviszem hozzánk.
Anette: De.. nekem az…fontos..k-köszi..

Messziről ugyan, de már hallottam a mentő szirénáját. Gyorsan felhívtam anyát:
-Kicsöng…
-Felveszi…
Anya: Szia, hol vagy!?
Noemi: Szia! Ez most lényegtelen! Az a folntos, hogy gyere el a 2 utcányira lévő garázsokhoz. Ott találsz majd egy BMX-et. Azt vidd le lécci a pincébe, én pedig majd hívlak!
Anya: De.. hol vagy? Mikor jössz? Mi történt??
Noemi: Ezt most hagyjuk, majd beszélünk!
Anya: De..
Noemi: Bízz bennem! – Hát nem furcsa..? Pont ezt mondta Moo is..hogy bízzak benne..nem! Most ne ezzel foglalkozzunk!
Anya: De Noem…
Noemi: Mennem kell!
Anya: Noemi baj történt, Noemi!?
Noemi: Nem velem! Mennem kell!!!!
Anya: Noe… - azzal kinyomtam. Gyorsan zsebre vágtam a telómat, majd Anette felé fordultam:
Noemi: Mindjárt jövök! Nyugi!

Kiálltam a földút elejére, és integettem a mentőknek, ők bekanyarodtak, majd visszafutottam Anette-hez.

Noemi: Anette, itt vannak a mentők, most már nem lesz semmi baj!
Anette: Nagyon..há..hálás.. vagyok!! Na..nagyon!
Noemi: Nem kell hálálkodnod! :)

2 ember kiszállt az autóból, (addig a 3. megfordult vele) a 2 mentős Odasietett Anette-hez, megnézték lélegzik-e, a pulzusát, majd jött a hordágy, rátették, és betették a mentőbe. Az egyik mentős intett nekem, hogy menjek én is. Beszálltam az autóba, csukódott az ajtó, s 2másodpercen belül már száguldottunk is az úton. Míg a kórházba nem értünk, a mentőben kikérdezett engem James, az egyik mentős.

James: Szia, hogy hívnak?
Noemi: Noemi vagyok.
James: Én James. Mi történt?
Noemi: Anette-nek balesete volt szerintem.. a garázsajtónak támaszkodva találtam rá hazafelé menet.
James: - szemügyre vette Anette-t – ez a te kendőd?
Noemi: Igen, az enyém. Nagyon csúnya volt a sebe..ezzel kötöttem be.
James: Nem tudod véletlenül, hogy történt?
Noemi: Nem, de azt tudom, hogy BMX-ezett és azzal esett valószínűleg, mert megtaláltam kb. 5-6 méterrel arrébb.
James: Értem. –közben hívta a központot: 15 év körüli lány, fej, és térdsérüléssel, stabil állapotban van, balesete volt…
Eközben megszólított a másik mentős: Én Steve vagyok.
Noemi: Noemi.
Steve: Te találtál rá, igaz?
Noemi: Igen.
Steve: És te kötötted be a lábát?
Noemi: Igen, én.
Steve: Ügyes! Ismered ezt a lányt?
Noemi: Nem, most láttam először, annyit tudok róla, hogy Anette-nek hívják.
Steve: Honnan tudod?
Noemi: Mondta.
Steve: Értem. A szüleid tudják, hogy hol vagy?
Noemi: Anyukámat felhívtam, szóltam neki hogy nem tudok hazamenni, de majd a kórházban felhívnám… amint lehet.
Steve: Rendben. Oké, megérkeztünk! kinyitom az ajtót, gyorsan ugorj ki, állj félre, majd gyere utánunk. Rendben?
Noemi: Oké.

Nyílik az ajtó, követem az utasításokat, kiugrottam, félreálltam, majd miután elhaladtak mellettem utánuk mentem.
Bementünk egy szobába, lefektették Anette-t, megvizsgálták, ellátták a sebeit, engem pedig bevittek egy irodába, James-el és Steve-vel együtt. Ott kikérdeztek minket. Közel 1óráig ,,tárgyaltunk” aztán kiküldtek minket. Steve visszament a mentőbe, majd az elhajtott. James ott maradt velem.

James: Noemi, szerintem hívd fel anyukádat! Már biztosan aggódik értad!
Noemi: Igen, ez jó ötlet.

-Kicsöng..felveszi
Anya: Szia cica! Ugye nincs semmi baj!?
Noemi: Anyaaa..
Anya: Jó-jó, de ugye minden rendben? Hol vagy?
Noemi: Lementél a BMX-ért?
Anya: Igen, betettem a pincébe.
Noemi: Rendben, köszi. Na szóval, találtam egy balestet szenvedett lányt, akit a kórházba kellett vinni, az ő biciklije volt az egyébként. Most itt vagyunk a Mercy-ben, de…-azzal James elvette a telefont és beleszólt:
James: Jó napot! James vagyok, mentős..
Anya: Jó napot..
James: Csak azt szeretném mondani, hogy mint Anette-nek stabilabb lesz az állapota, és már emlékszik valamire, azonnal hazavisszük a lányát. És ne aggódjon, kap majd itt enni, inni, aludhat is, ha szeretne, szóval jó kezekben van!
Anya: Rendben, köszönöm!
James: Igazán nincs mit. Viszlát!
Anya: Viszlát..
James visszaadta a telefont, rám mosolygott, majd azt mondta, hogy maradjak, ő hoz valamit enni. Visszatettem a fülemhez a telefont..
Noemi: Anya..
Anya: Igen?
Noemi: Szeretlek! :)
Anya: Én is kicsim.. én is.. :) Hívj, ha már tudni valamit.
Noemi: Rendben. (közben megérkezett James egy tálcával) Anya, most leteszem, majd még hívlak, Szia!
Anya: Szia!

James odaadta a tálcát, jó étvágyat kívánt, majd leüt mellém, és ő is enni kezdett. Miközben ettem, azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz Anette-al? ; hogy Moo vajon merre járhat, majd hirtelen nyílik a belső lépcsőház ajtó, Moo, Feli, Vivi, Andy, És Max lép be rajta. Hát ez hihetetlen…Kísért engem…
De nem bánom..!

4.fejezet: Miért ilyen nehéz…?

Feli: Hát pedig jó lenne, mert nem olyan sokáig maradhatunk, és már nagyon deszkázhatnékom van. :D

Noemi: Okés, akkor mennyünk is! :)

(elindulnak..mennek mennek mendegélnek..xD odaérnek egy már bezárt üzlet parkolójához)

Bianca: Sztem itt jók is leszünk..

Noemi: Jah.. ez az üzlet ma 2-kor bezárt..

Moo: Helyes…

Feli: Nehogy már nyitva legyenek mikor mi idejövünk..!? xD

(mosolygás…xD)

Bianca: veszünk valami lét? :D

Noemi: Jó ötlet, szomjan halok! :) (iszunk)

Bianca: Na akkor deszkázunk, vagy mi lesz? :D

Noemi: tele milyen izgatott lettél.. :D

Bianca: Háát.. :$ xD

Deszkáztunk... hát meg kell mondjam, volt egy pár cikis szitu..esés, meg egyéb... pont fordultam volna meg, mikor véletlenül kicsit hátrébb léptem, lecsúszott a lábam a deszkáról, még szerencse, hogy Moo éppen mögöttem gurult el, és mikor estem volna, ő az utolsó pillanatban odaugrott hozzám, és elkapott…
Noemi: Hogy én milyen mázlista vagyok…
Moo: Még jó hogy nem egyedül voltatok.. :)
Noemi: Hát ja..ha te nem vagy, én akkorát esek most, mint egy ház…K-köszi!
Moo: Ugyan.. :)

Legalább 5-percig fogott az ölében, csak néztünk egymás szemébe mélyen. Milyen csodálatos volt… egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Bia, és Feli a padkán ülnek, és nevetgélnek. Nekünk se kellett több…Leraktuk a deszkákat, leültünk, és beszélgettünk:

Moo: Figyelj, Noem..
Noemi: Igen..?
Moo: Szerintem.. ezt meg. meg kell ismételnünk! :)
Noemi: Igen, szerintem is! :) Na persze esés nélkül kerülhet szóba.. kivéve ha..
Moo: …ha?
Noemi: …ha mellettem maradsz, és elkapsz, ha elesnék! :D
Moo: Nem kell 2-szer mondanod! :) (összemosolygunk)

Addig beszélgettünk, míg azt vettük észre, hogy már 6-óra.. A srácoknak pedig pont 6-ra kellett volna visszaérniük a szállodába.. jó társaságban tényleg gyorsan repül az idő.. :)

Feli felkiált: Jesszusom! Már 3óra 16 van!??  :o
Moo: Tényleg.. basszus!!
Feli: Vivi ki fog csinálni.. :S xD

…egy fekete limuzin gördül be a parkolóba.. a fiúk egymásra néznek, Feli beleharap az ajkába..

Feli: Vivi…aucs..
Moo: Nekünk végünk…

Nagyon ismerős nekünk ez a limuzin.. közben leesik, hogy ez az AFH limuzinja… Lassan nyílik az ajtó, Egy szőke loboncot látunk kiszállni.. Vivi az.. kicsit mulatságos volt feltupírozott hajjal :D Jön felénk, ránk sem néz, megragadja a srácok karját, és vonszolja őket maga után a limó felé. Moo hátranéz, kirántja magát Vivi karjából, visszarohan hozzám, mélyen a szemembe néz, és ad az arcomra egy puszit, majd azt mondja: -Bízz bennem!  

Majd elhajtott a limó, benne azzal, aki azt mondta bízzak benne.. bízzak.. de miért? Hiszen két napja ismerem. Mit várhatnék ettől..? Én bízok.. de most pontosan miben is..? xD Totál összezavaroztam..

Csak álltam, a limuzin már vagy 5perce elment, de én csak lestem utána.. addig-addig néztem a kocsi kavarta porfellegez, amíg az el nem ült, majd szakadni kezdett az eső…de én csak állta, nem mozdultam, a gondolataim meg csak cikáztak…Moo…Vivi..hogy mi a tökömért kell neki mindenhol ott lennie, és mindenhonnan elrángatni őket..!? Na mind1… Mikor már vagy 20perce csak álltam, éreztem, hogy a lábaim kicsit kockára fagytak édes kedves szellős nacimban..^^ mikor Bianca odalépett hozzám, a vállamra tette a kezét, és megszólalt:
Bianca: Tudom…
Noemi: De hát..mit?
Bianca: Teccik neked!
Noemi: Én..én nem is tudom..
Bianca: Ugyan már.. túl jól ismerlek..
Noemi: Hát ezaz.. túl jól.. talán..
Bianca: Talán..?
Noemi: Talán…
Bianca: Jajj ne csináld már! Hagy ne hozzak szerszámos ládát! xD
Noemi: Miért hoznál..?
Bianca: Hahó.. te tényleg nem vagy itt.. valld már be: Szereted!!!
Noemi: Én nem tudom..

Bianca: De én igen, és vagy hiszel nekem, vagy tényleg hozom azt a szerszámos ládát  a harapófogóval, az majd inspirál..xD
Noemi: Mire..? xD
Bianca: Hogy ne mindent azzal keljen kihúznom belőled.. hátha a láttától ihletre kapnál.. xD
Noemi: Ja.. és rám jönne a szófosáás..? xD
Bianca: Azért attól lécci kímélj meg! xD
Noemi: Okés.. de csak mert most nem sok hangulatom van hozzá…
Bianca: Pedig már kezdtem örülni, hogy jobb kedved lett..
Noemi: Jajj dehogyis..! Most egy kicsit.. egyedül szeretnék lenni.. ha nem baj..
Bianca: Persze.. megértem.. de azért hazakísérlek, még mielőtt bele találnád fojtani magadat az útpadka melletti pocsolyába.. xD
Noemi: Ez nem is olyan rossz ötlet..
Bianca: De az! figyelj.. tudom, hogy nehéz…de holnap majd kárpótoljuk magunkat okés..? :D
Noemi: Mivel?
Bianca: ..Mondjuk mi lenne, ha bemennénk a belvárosba, a BMX- PARKBA, és cuki srácokat sasolnánk? :D
Noemi: Sajnálom.. ez most valahogy nem megy..tényleg.. bocsi..
Bianca:Akkor majd átjössz, és megnézünk valami csöpögős romantikus filmet..
Noemi: ..öö.. hol is van az a pocsolya..? :D xD
Bianca: xD.. de tényleg.. csinálni kéne valamit..
Noemi: Jaja.. tényleg, mi lenne ha sétálnánk egyet?
Bianca: De ugye nem fogysz bevezetni minket még 1 sötét sikátorba..mint a jómultkor!??
Noemi: Áhh.. francba.. lőttek az a tervemnek.. :/ xD
Bianca: Haha.. -.-*  xD
Noemi: Na jó, de én most télleg megyek.. szia.. majd msn-en beszélünk..
Bianca: Biztos nem fogod elvitetni magad a széllel? xD
Noemi: Jajj nemár! xD
Bianca: Okés.. nekem is mennem kell, szia, és vigyázz!
Noemi: Jólvan anya! xD
Bianca: Okos vagy kislányom! xD Na puszi..
Noemi: Sziiia.

Bianca elindult….még egyszer visszanézet, intettem neki, majd továbbment. Én leültem a padkára, és gondolkodtam.: Moo…mivan ha.. ha tényleg szeretem…de tényleg.. és ha ő is szeret..? Azt mondta bízzak benne.. Jajj Istenem..

-Miért ilyen nehéz…?

3.fejezet: Még mindig nem hiszem el, hogy ezt Te kérdezed...

Bianca: Ööö..asszem már hiszek!

Moo: Ó, szia..öö..

Bianca: Sz-szia.. B-B-Bianca vagyok..

Moo: Szia Bianca! Mizujs veletek?

Noemi: Sziasztok! Semmi különös..jó ez a limó :) xD

Feli: (néz nagyra nyitott szemekkel, csak pislog össze vissza..xD) Sziasztok lányok.. öö.. nem ti voltatok azok akik a színpa..

Noemi: De, mi voltunk :)

Feli: Nem.. gondoltam volna, hogy ti deszkáztok.. :D

Bianca: Hát.. nem vagyunk valami profik..

Moo: Az nembaj. :)

Noemi: Szeretünk, és kész..és lehet hogy hülyének néztek, de még esni is szeretünk.. xD

Feli: Az jó! :D

(Nevetnek)

Moo: Nem megyünk ki együtt deszkázni?

Bianca-Noemi együtt: Micsodaa?

Feli: Jól hallottátok! :)

Bianca: Wow.. ezt én nem hiszem el.. először AFH koncertre megyek, táncolok a színpadon, majd találkozok Veletek, és a tetejébe még deszkázni hívtok? Wow..

Moo: :)

Noemi: (egymásra néznek Moo-val) Ez.. ez még engem is letaglóz.. pedig én elég erős idegzetű vagyok..

Feli: Akkor megbeszéltük? Mikor megyünk..? :D

Bianca: Te.. te tényleg nem..

Feli: Nem, én nem vicceltem! :)

Moo: Most mondanám hogy azonnal mehetünk.. de most nem érünk rá.. sajna.. :S

Noemi: Nembaj.. hiszen..

Bianca: ..hiszen ti sztárok vagytok!! :)

Feli: Hé! Nem adtam engedélyt arra, hogy sztárnak hívj! ;D

(Nevetnek)

Moo: És..

Feli: .. esetleg holnap? :D

Bianca: Nekem a holnap jó.. és neked Noem?

Noemi: Igen, asszem nekem is jó. :)

Feli: Akkor holnap.. mikor? Délután?

Noemi: Hát jah.. nekem csak délután jó, mert délelőtt kinn vagyok a lovamnál :)

Moo: Jéé.. van lovad? :O

Noemi: Aha :)

Feli: Tökjó! Majd bemutatsz neki? :D

Noemi: Akár.. csak majd vigyázz, halálra ne vakartassa magát veled! xD

(Nevetnek)

Moo: Na, akkor holnap délután 3?

Bianca-Noemi: Okés! :)

Vivi: Moritz! Felix! Gyertek már!!!

Max: Jaja, haladjatok..vigyázzatok, mert a leányzó eléggé robbanékony.. xD

Vivi: (megfogja Max fülét) Maxikáám, várnod kell még egy kicsit.. egy darabig még szingli szeretnék lenni! :P

Bianca: Noem.. öö, te érted? xD

Noemi: Én ugyan nem..

Moo: Áh, mindig így húzzák egymást.. :)

Bianca: Áh.. értem.. xD

(Nevetnek)

Feli: Na, akkor mi megyünk, mielőtt Vivi meg nem öl egy légycsapóval.. xD

Vivi: Nem pazarolnám rátok..:D

Feli: Ha-ha! >.<

Moo: Na sziasztok! Noemiéknál talizunk, okés? :)

Feli! Pápá lányok! :D

Noemi: Sziasztok! :)

Vivi: Helló csajok, ja.. és jó buli volt ;)

Bianca: :)

Max: Csáóó..

Azzal elmentek.. fogalmam sincs hová siettek annyira, de szerintem Vivinek már fáj a keze Max fülének a szorításától..xD. Mi pedig tovább gurultunk.

Hazafelé, a lovarda mellett jöttünk el, és addig nyaggattam Bianca-t, hogy csak egy pillanatra menjünk fel Eclipse-hez (a lovam) végül beadta a derekát, felsétáltunk, üdvözöltem Eclipse-t, majd elmentünk. Nekem most egy kicsit korábban kellett hazamennem, mert apámék síelni voltak (nekem most nem volt kedvem menni) és reggel el kellett mennem megetetni a kutyáinkat. Bia hazakísért, elköszöntünk, majd ő is hazament.

Megvacsiztam, letusoltam, bekapcsoltam a TV-t bedőltem az ágyba, megnéztem a Barátok Köztet, utána pedig aludtam.

Másnap lement a szokásos ,, szombat reggeli szappanopera” elmentem megetettem a kutyákat, hazajöttem, átvedlettem lovasba, és kimentem Eclipse-hez. Üdvözölt engem ahogy szokott, kihoztam, megetettem, majd lovagoltam rajta. Egy kicsit bementünk a pályára ugratni. Mikor már 1óra fele volt, elindultam haza. Megérkeztem, rendbe pakoltam magam, és vártam hogy Bianca felhívjon. Csörög a telefon – ő volt az. Ideért. Leszáguldottam a lépcsőn, elköszöntem anyutól, felkaptam a deszkámat, és kimentem Biához. Vártunk vagy 15percet, mire megjelent 2alak, gördeszkával. Azonnal tudtuk hogy ők azok. Elindultunk feléjük, kis híján el is ütöttek minket..(xD), majd megszólalt Feli:

Feli: Na, merre gurulunk? :)

Bianca: Még mindig nem hiszem el, hogy ezt te kérdezed...

Sziasztok!
Remélem eddig tetszik a történetem.. bár még nem sok van meg belőle.. xD
Bocsi a hibákért..nem tudok írni.. xD
Na de nem tépem a számat, jó olvasgatást nektek! :)

2.fejezet: Na, mostmár hiszel nekem?

Ez hihetetlen.. az utcán.. szemtől szemben.. Moo-val..

Moo: Szia.

Noemi: Sz-szia.(Azzal Moo tovább indul, de még egyet sem lépett, mire hirtelen visszafordul hozzám)

Moo: Várj csak.. Te.. te vagy az a lány.. az egyik..

Noemi: Igen, én lány vagyok.. és az egyik..a sok közül :)

Moo: Nem.. te az a lány vagy aki a színpadon volt!

Noemi: Mivel járok művészeti szakkörre, ezért elég sokat voltam már színpadon :D

Moo: Vicces vagy.. :)

Noemi: Hátt..

Moo: Most komolyan: Te voltál az a lány, aki a színpadon táncolt.. nem?

Noemi: De jó a memóriád :)

Moo: Hát, amilyen fergeteges bulit nyomtunk..titeket nem könnyű elfelejteni :)

Noemi: Ez bók akart lenni? :)

Moo: Hát.. valami olyasmi.. xD

(Nevetnek)

Moo: Egyébként hogy hívnak?

Noemi: Noemi vagyok.

Moo: Én meg Moo.

Noemi: Wow, ha nem mondod, rá sem jövök.. xD

(Nevetnek)

Moo: Jajj, bocsi..csak néha el-elfelejtem, hogy..

Noemi:..hogy híres vagy? :)

Moo: Hát igen..így is lehet mondani..

Noemi: Is.. mivel lehet azt is mondani,hogy isteni! :D

Moo: Oh.. hát.. köszi..

Noemi: Egyébként.. mit csinálsz kint ilyen későn.. azt hittem hogy ünnepeltek a koncert után.. vagy éppen alszotok.. xD

Moo: Hát..az az igazság, hogy a többiek buliznak..én koncert után inkább pihizni szeretek..kiszellőztetem a fejemet. Na és te? Későn, egyedül.. a sötét utcában..?

Noemi: Na miaz, csak nem aggódsz értem? xD

Moo: Hát.. még az is lehet..:)

(Nevetni kezdek)

Moo: Most min nevetsz? xD

Noemi: Bocsáss meg.. öhm.. hehe, :D csak elég furcsa, hogy egy Nagy Rock sztár.. értem aggódik.. ez olyan.. vicces.. :D xD

Moo: Okéé..xD

(Nevetnek)

Noemi: Ó..már ilyen késő van !? (00:28)

Moo: Látod, én mondtam! :) xD

Noemi: Jól elrepült az idő..mégis mióta beszélgetünk itt?

Moo: akár hiszed,akár nem, én nem az órát néztem :)

Noemi: Én sem, azért kérdeztem! :) xD

Moo: Amúgy.. merre laksz?

Noemi: Most adjam ki az én személyes és bizalmas adataimat!? Tavirózsaköz 17/A..xD

(Nevetnek)

Moo: Az jó messze van innen..

Noemi: Hát igen..de.. héé! Te honnan ismered ennyire a környéket!? xD

Moo: Már voltunk itt egyszer-kétszer fellépni..

Noemi: Értem..

Moo: Hé, tudod mit? Haza kísérlek! :)

Noemi: Ó.. hát köszi, de boldogulok egye..

Moo: Ez nem kérdés volt! Hanem Parancs! xD

(Nevetnek)Noemi: ..hát, ha ragaszkodsz hozzá..

Moo: Még szép! :)

Sétálunk hazafelé, közben beszélgetünk, nevetgélünk, és újra az a gondolat jár a fejemben, hogy ez életem legszebb napja! Noemi: Hát..itt vagyunk.

Moo: Ó.. máris?

Noemi: Kb. 2kilométert gyalogoltunk.. és ez neked máris? xD

Moo: Hát én..

Noemi: Nyugi, csak viccelek! :) Szerintem is nagyon gyorsan ideértünk.

Moo: :)

Noemi: Köszi, hogy hazakísértél! :)

Moo: Nagyon szívesen tettem! :)

Noemi: Hát akkor jó éjt! :)

Moo: Jó éjt!

Azzal bementem, lerúgtam a cipőmet, és már rohantam is fel a szobámba, ledobtam a táskámat, és beültem az ablak elé, leültem. Még láttam ahogy Moo elhalad a ház előtt, Még egyszer visszanézett az ablakba, integettem neki, ő mosolygott, és tovább ment. Zsebre dugott kézzel sétált, én csak néztem utána, egészen addig, amíg el nem tűnt a sarkon. Miután befordult a 21es ház mentén, még 5percig üresen bámultam magam elé..elment..ennyi volt..sosem látom többet..bele kell törődnöm.

Bezuhantam az ágyba, 1perc se kellett, már aludtam is. Akkor ébredtem meg egy kicsit, mikor anyu hazajött, nyomott egy puszit az arcomra, és rám terített egy plédet. Aztán aludtam tovább. Reggel mikor felkeltem, az első dolgom az volt, hogy bekapcsoltam a gépet, amíg töltött, elmentem és letusoltam. Visszaültem a gép elé, felmentem msn-re és ráírtam Biára.Elmeséltem neki a találkozásomat Moo-val, ő persze nem hitt nekem. Hiába bizonygattam, hogy igazat mondok, nem sikerült meggyőznöm.Végül megbeszéltük, hogy kettőkor kimegyünk deszkázni. Bekaptam valamit, rendbe szedtem magamat, majd lementem anyu elé a boltba, és segítettem hazahozni a dolgokat. Hazaértünk, bedőltem a TV-elé, anyu közben csinálta az ebédet. Megebédeltünk, elpakoltam, bementem a szobámba, elővettem a deszkámat, hogy egy kicsit áttörlöm, mert mikor utoljára kinn voltunk elkezdett esni az eső, és kicsit saras lett. Közben kaptam egy sms-t Biától, hogy a játszótér előtt találkozunk. Elkészültem, fogtam a deszkámat, és legurultam a látszótérhez.

Bia meg nem volt ott, hát leültem egy kicsit, és megvártam. Aztán ő is begurult. Elindultunk, mentünk mindenfelé, egyszer esett egy akkorát.. :S xD.. de nem lett semmi baja, kicsit felhorzsolta a tenyerét. :) Gurultunk tovább.. egy szálloda előtt mentünk el, ami elé éppen akkor állt be egy hatalmas, fekete limuzin. Nem bírtam ki, szóltam Bianca-nak, megálltunk, és láttuk, ahogy Vivi, Max, Andy, Feli és Moo száll ki belőle. Bia csak les rám, én meg mosolygok Moo-ra. Moo elindul felénk, feli megáll, ránk néz, és jön utána, míg a többiek továbbmennek. Mikor odaérnek, ránk köszönnek:

Moo: Szia Noemi!

Noemi: Na Bia, mostmár hiszel nekem? :)

1.fejezet: Lehetne jobb ez a nap?

Egy átlagos nyári napnak indult a mai is, de óriási fordulatot vett, mikor megláttam az újságban: Aloha From Hell koncert lesz a városban! Azonnal telefonáltam Bianca-nak és megbeszéltük, hogy este 8-kor talizunk. Bár még csak 9 óra volt, én már most elkezdtem tervezgetni, hogy mit veszek fel. A nap további része átlagosan, izgalommal elöntve telt, 6-óra körül elkezdtem készülni, de amint eljött a 8 óra elkattant az agyam, mentem a megbeszélt találkozóhely felé, s közben ugráltam örömömben. Mikor láttam, hogy Bianca közeledik elindultam felé futva, ő is hasonlóan tett, s mikor egymáshoz értünk mindketten ugrottunk egy nagyot, amit hangos sikítással fűszereztünk. :D

Sétálunk a koncertre, és közben beszélgetünk:

Bianca: Jajj, annyira izgulok!!

Noemi: Hidd el, nálam nem jobban! :D

Bianca: Jesszus, nem hiszem el, láthatom élőben Feli-t! Ez..ez.. erre nem találok szavakat!

Noemi: Hm, igen, tudom, hogy oda meg vissza vagy érte! :)

Bianca: Naa, nem is annyira..na jó, mégis.. xD

(Nevetnek)

Már csak egy utcányira voltunk, és hallottuk, ahogy hangolnak a téren, egymásra néztünk, és amilyen gyorsan csak bírtunk rohantunk a szabadtéri színpad felé.

Bianca: Mindjárt 9óra!

Noemi: Siessünk!

Bianca: Még a végén elkezdik nélkülünk!

Noemi: Az lehetetlen, a legnagyobb rajongóik nélkül nem kezdhetnem!

Bianca: Hát.. csak nem…(2akkord..3..4..)

Noemi: Gyorsabban!

Bianca: Nem maradhatunk le róla!

Noemi: Hát.. végül is nem maradunk le róla.. halljuk, ahogy hangolnak..xD

(Nevetnek)

Bianca: Ott a színpad..

Noemi: Meg a nagy tömeg..

Bianca: Hogy verekedjük át magunkat..?

Noemi: Nem tudom, bárhogy, de én az 1. sornál alább nem adom! xD

Bianca: Jó hozzáállás! xD Én sem!

Noemi: Megoldjuk, fogd meg a kezem, és kövess!

Bianca: Rend…ááh... - ennél többen nem mondhatott, mert megragadtam a kezét, és belevetettem magam az emberek sűrűjébe.

Éreztem, hogy könyökök fúródnak az oldalamba, hallottam a tömeg zúgolódását, szentségelését, de nem érdekelt, csak egy valamivel foglalkoztam: 5sor..4sor.. már csak 3…2…1.. és ott vagyunk az első sorban.. mindjárt! Volt egy nő, olyan haja volt, hogy kis híján beleakadtam mint egy hálóba, aztán mikor sikerült kiszabadítanom magamat, hallottam hogy Bianca is hasonlóan ját.. volt egy haja, meg kell hagyni.. xD. De ami még durvább volt, hogy elsuhantunk egy emberke mellett aki épp nyújtotta fel a kezét, és olyan tömény hónalj szaga volt, hogy majd bele ájultam.. xD. A legszörnyűbb mégis az volt, hogy mikor engedte le a karját, még fejbe is kólintott vele.. xD.

Bianca: Ez az! Itt vagyuk!

Noemi: Huh..végre, az a büdös hónalj betette a kiskaput.. xD

Bianca: Ne is mondd! xD

Noemi: Nézd Bia, kezdődiik!

Mind ketten egyszerre: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! :D :D

Óriási sikítozás, és tapsvihar közepette végre Vivi is a színpadon, s elordítja magát. Utána pedig a tömeg egy szólamban: KEZDŐDIK!!

A koncert két órás volt… mondanom sem kell Bianca-val végig énekeltük; ugráltuk; sikítoztunk, s ennek olyan eredménye lett, amin mi magunk is nagyon meglepődtünk: Vivi előre jött, megragadta a karunkat, és felhúzott a színpadra. Olyan erő van abba a csajba, hogy huj juj.. xD. Nem volt időnk gondolkodni, mert mire észbe kaptunk, már a színpadon álltunk. Összenéztünk Biával, elkezdtük rázni a fejünket, ugráltunk, énekeltünk. Vivi egyszer-kétszer kis híján eltaposott minket, de ez a legkevesebb..xD. A szánkhoz tartotta a mikrofont, s együtt énekeltünk, majd észbe kapott, hogy mi lenne, ha nekünk is adna egy-egy mikrofont. Két dal között hátraszaladt értük. Most már szabadon ugrálhattunk a színpadon, nagyon boldogok voltunk! Feli dobszólója jött. Bianca kihasználta ezt, és odasúgta (vagyis inkább ordította.. xD ): - Ez életem legszebb napja! :D Persze ezt én is így gondoltam :). utolsó számnak is vége lett, mi lementünk a színpadról, megköszöntük, lassan ők is elhalkultak, mi pedig hazaindultunk. Fél órán keresztül ne tudtuk magunkat túltenni ezen az élményen.Hazakísértem Bianca-t, elbúcsúztunk majd elmentem. Hazafelé tartottam, mikor egy sötét utcába értem, nem égtek az utcalámpák. Egy sötét alakot láttam közeledni, bőrdzseki, és zsebre tett kéz.. fekete haj.. egy ismerős benyomását keltette bennem.. mikor közelebb ért, és volt alkalmam jobban megnézni, rájöttem, hogy honnan volt olyan ismerős..mondjuk a gépem háttérképéről..? Nem más volt az mint Moo…hát lehet ennél jobb ez a nap..!?