8.fejezet: Majd csak túlélem valahogy..

Sziasztok! Ebben a fejezetben majd szó esik Kállay Sunders Andrásról, a megasztár egyik énekeséről. Elnézés térek minden rajongótól, hogyha a lent olvasható véleményemmel megbántottam volna! Ez az én véleményem volt, és ez csak egy kitalált történet, ami nem róla szól, szóval ez szerintem nem is igazán lényeges! :) Ja, és nem állt szándékomban bármit vagy bárkit reklámozni! Köszi: ηoαяяie :)

Mi csak ültünk a hatalmas kőfal tetején.. minden megszűnt körülöttünk…nem gondoltam a jövőre, arra hogy Bianca hamarosan elmegy. Abban a pillanatban nem érdeket semmi. Az eső lassan elállt. Azok a dögök is messze jártak.. legalábbis nagyon reméltem…Akkor meghallottam Feli hangját hátulról: Egyben vagytok? –kérdezte.
Megfordultunk. Ott álltak mögöttünk Anette-al.
Noemi: Bianca és Max..?
Anette: Nem tudom, a sarkon eltűntűn..
Noemi: Hogy mii!!??
Feli: Mi befordultunk a következő utcába, Maxék pedig tovább mentek egyenesen..
Moo: És a másik korcs utánatok ment? Vagy…
Noemi: Nem hiszem el.. áááá! :@

Mondanom sem kell, tiszta ideg voltam…mivan ha.. ha nem élték túl..? Rá se mertem gondolni..
Noemi: Meg keressük őket!
Anette: Jó ötlet de..
Moo: Semmi de! Muszáj megtalálnunk őket!
Feli: Akkor hát gyerünk!

Moo-val leugrottunk a falról, én kis híján eltanyáltam, mert ott volt egy nylon zacsi a földön, és pont ráléptem.. -.-”xD Anette-nek estem, ő is majdnem elesett.. (mint a dominó..xD) de mögötte állt Feli, és így valahogy sikerül megállnunk.. Elindultunk.. közben felhívott Anya. Lassan haza kell mennem.. egy biztos, addig én nem megyek sehová, amíg meg nem találom Biáékat.
Kimentünk a sikátorból.. nagy erőfeszítések árán, ugyanis az egy kész labirintus volt a kutyák miatt: Szemetesek összeborogatva.. stb. Elindultunk felfelé az utcán. Egy ideig még láttuk az őket üldöző kutya nyomait. Óvatosan befordultunk egy kisebb utcába, hál istennek nem volt ott az a dög. Felnéztünk, és láttuk, hogy Maxék ott állnak egy erkély szélén.
Noemi: Bianca! Max! Jól vagytok!?
Bianca: Noemi! Ami azt illeti igen, csak már nem érzem a kezemet a kapaszkodástól..
Feli: Nyugi, majd valahogy leszedünk..
Max: Helyes! Csak siess, mert kezdek éhes lenni..!
Hát igen.. ilyen a mi Maxunk.. xD
Moo: Max.. te mikor nem vagy éhes..? :OxD
Max: Háát…
Bianca: Jajj hagyjad már.. egész jó bírta! Mióta itt vagyuk fent, még csak 1szer 2szer akart megenni. :DxD
Mostanra már teljesen elállt az eső, és a nap is kisütött.. már amennyire ki tud sütni a nap 6-órakor.. na de mindegy is..x D

Nagy nehezen le tudtuk őket szerkeszteni az erkélyről.. nem, Bianca nem dobta le a haját ahogy Rapunzel.. hanem kerítettünk egy létrát, és azon másztak le. :DxD
Bianca: Áh, köszi! Már azt hittem nem marad kezem!
Noemi: Mármint hogy elgémberedik a kapaszkodástól, vagy attól hogy Max megeszi..? :DxD
Bianca: Háát.. lehet hogy az utóbbi fenyegetett inkább. :DxD
Elkezdünk hangosan nevetni,mire az egyik ablakból kikiabált egy olyan 70év körüli nénike, hogy: Maradjanak már csendben fiatalok! Nem elég, hogy fél délután itt ugattak az ablak alatt!? Bement.. mi nagyokat néztünk, de ahogy csukta be az ablakot még hallottuk ahogy motyog: Hát ez nem igaz.. Ezek a mai gyerekek.. jájj..jááj.. hogy tudja valaki így elváltoztatni a hangját..? Ugatás.. háháá. ilyet se hallani mindennap..
Néztünk.. majd kiestünk a szánkon.. bámultuk az ablakot.. és mire a sokkhatás elmúlt, majd meghaltunk a nevetéstől.. xD
Aztán gyorsan kapcsoltunk, és elmentünk az ablak elől, még mielőtt megint kinyitná, és a fejünkhöz vágná, hogy milyen ázott kutya szagunk volt.. (mármint ha megint össze akart volna keverni a kutyákkal.. ) xD

Elindultunk hazafelé. Biancát útközben hívta az anyja, hogy siessen.. hát ennyi volt.. hazakísértük, és elbúcsúztunk tőle. Nehéz volt.. de meg kellett tenni, még mielőtt Angie kiugrott volna az ablakon egy necc harisnyával a kezében, és kötözte volna meg Biát.. xD

Hazamentem, ledobtam a dzsekimet a fogasa, lerúgtam a cipőmet, de gyorsan a helyére is tettem, mielőtt anya lenyakazna érte, ha hasra esne benne... Bevánszorogtam a konyhába, töltöttem egy bögre teát, beraktam a mikróba, gyorsan csináltam 2melegszendvicset, és felmentem a szobámba. Eldobtam magamat egy fotelon, magamhoz húztam a laptopot, bekapcsoltam, és abban reménykedtem hogy Bianka még fent lesz msn-en.. Hát nem volt.. ki volt írva neki hogy költözik, pakol…ez olyan szar.. :( majdnem hogy 10éve barátok vagyunk, és most elmegy.. Vancouverbe.. a világ másik felére. Hihetetlen.. :/
Bekapcsoltam a Tv-t, csak kapcsolgattam.. kerestem valami nézhetőt..: -…és most megtudhatják hogyan szaporodnak a földigiliszták.. (ezen néztem egy nagyot,xD..aztán továbbnyomtam) -…Messinél a labda, átpasszolja, és Góól!.. (foci.. najóówan..x D) -…egy csipet só, majd jól keverjük össze, és már kész is a ropogós.. öö.. psszt! Ted! Mit is csináltunk..? - súgja oda neki a csaj. –Gomolya!- válaszolta Ted. -..Áhh igen, szóval késsz a ropogós gombolyag! :D Jó étvágyat hozzá!... (Jó sok eszük van ezeknek is.. xD) -..Hölgyeim és uraim, most pedig jöjjön  csajok millióinak kedvence: Kállay Sunders Andráás. TüptüptürürüptütüpTüüp! (ez zene volt.. xD Szuper.. egyedül őt nem csípem ebből a műsorból, ezért természetesen neki kell jönnie.. na mindegy..) Ott hagytam a tévét, és hallgattam annak gyereknek a nyekergését.. majd beszakadt a dobhártyám, de hát.. ez van :DxD Megcsörren a telóm.. Bianca hív! :D

Noemi: Bianca! Nagy hogy vagy? Indultok?
Bianca: Szia Noem! Igen, most indulunk…
Noemi: Ohh.. :( Hát.. akkor jó utat, és majd írj ha megérkeztetek! :)
Bianca: Mindenképpen! Hiányozni fogsz..! :(
Noemi: Te is nekem! :( De majdcsak kitalálok valamit, és meglátogatlak! :)
Bianca: Rendben.. :) Most viszont mennem kell.. Majd beszélünk, szia!
Noemi: Szia!  
Azzal letettem a telefont.. azon gondolkoztam, hogy juthatnék én el Vancouverbe..? Az Aloha From Hell! Ezaz! Majd ha ott lesz fellépésük! :D
Addig meg.. majd kibírom valahogy! :)