6.fejezet: Tényleg minden rosszban van valami jó…

Szóval bemasírozik a kórházba az Aloha From Hell..leesett az állam..nem gondoltam volna, hogy látom még.. de hát ilyen az élet.. csupa meglepetés.. látom hogy közelednek, Max dörzsölgeti a kezét. Messziről látszik hogy az eltört. Ahogy egyre közelebb érnek, elmennek előttünk,  Moo megáll, a szemembe néz, és megszólal:
- Ugye mondtam, hogy bízz bennem!? :)

És ismét ez a két szó.. bízz bennem..Max-ék bemennek egy rendelőbe, hallom az ajtón át hogy Vivi meséli a történetet:  …A lépcsőn igyekeztünk felfele, nehogy elkéssünk a dedikálásról…- ekkor épp kijött egy nővér Anette szobájából, és mondta, hogy be lehet menni hozzá. Tovább hallgattam Vivi. –Megbotlott a lépcsőn, és ráesett a kezére. – az orvos megállapított, hogy eltört a keze, begipszelte, és jöttek is kifele. Odakint még mindig zuhogott az eső. Vivi kitalálta, hogy a fiúk üljenek  le, addig ő Andy-val  elmegy  kajáért. Ebben a pillanatban megcsörren a telefonom. Megnézem, Bianca hív. Felveszem:
Noemi: Szia Bian!
Bianca: Szia Noem! Ma átjössz?
Noemi: Ma..? Milyen nap van ma..?
Bianca: Csütörtök…Noemi, mi van veled?
Noemi: Jesszus.. csütörtök van..!?
Bianca: Noemi.. nem értelek.. mi a baj?
Noemi: Hát.. ez hosszú…
Bianca: Elmondod..?
Noemi: Rendben.. de akkor inkább kimegyek.
Bianca: De.. kint szakad az eső..
Noemi: Tudom, de máshol nem lehet beszélgetni..(kimentem a hátsó bejárat elé. Azt hittem majd lesz valami tető, vagy valami.. hát persze hogy nem volt..^^ Leültem a lépcsőre, és beszámoltam Bianca-nak Anette-ről. Eléggé megdöbbent mikor elmeséltem hogy találtam rá. Azt veszem észre, hogy nyílik az ajtó, Moo jön felém..
Noemi: Bia figyelj, mindjárt visszahívlak.. szia.
Bianca: Oké, szió.

A hajam már kis híján leragadt a képemre. Moo leült mellém, és újra azt mondta:
Moo: Mondtam, hogy bízz bennem.. vagy nem? :)
Noemi: De.. tényleg.. csak kicsit furcsa, hogy egy kórház mellett mondod ezt.. :) xD
Moo: Hát nem tehetek róla na!.. xD Amúgy te miért vagy itt?
Noemi: (elmeséltem neki Anette történetét.. de ezt most nem írom le mégy egyszer, mert már én is unom írni.. xD )
Moo: Uuu.. ez nem semmi story..
Noemi: nem..
Moo: még jó, hogy bátor vagy! ;) :D
Noemi: Én.. bátor? :O xD
Moo: Igen..
Noemi: :)

Közben James kinyitja résnyire az ajtót, és megszólal:

James: Noemi, figyelj, be kellene jönnöd, mert Anette felébredt, és meg kellene beszélnünk, hogy mi történt.
Noemi: Rendben van.  Nem baj Moo?
Moo: Nem, dehogyis. Menny csak.

James bevezetett Anette-hez. Ő ült az ágyában, és az orvossal beszélt. Odamentem hozzá, és beszélgetni kezdtünk.
Noemi: Szia Anette.
Anette: Szia.. öö..
Noemi: Noemi vagyok.
Anette: Igen.. te.. te mentettél meg.. igaz?
Noemi: Hát.. úgy is mondhatjuk. :)
Anette: Nagyon-nagyon-nagyok köszönöm…
Noemi: Ugyan, nincs mit :) Jut eszembe.. szereted az Aloha From Hell-t? :D
Anette: Viccelsz? Imádom! :D Főleg Max-ot..:$ xD
Noemi: xD Akkor van egy meglepim.. (kimentem a szobából, odamentem Max- hoz, nem mondtam neki semmit, csak azt, hogy velem kell jönnie.. és húztam magam után. Majd belöktem Anette-hez. Anette csak nézett nagyokat, nem tudta hová tenni, hogy az egyik kedvence ott van előtte... én nem foglalkoztam velük tovább, futottam vissza Moo-hoz. Kicsaptam az ajtót, ő ijedtében felugrott ( xD ) és feljebb lépett egy lépcsőfokot. Rám nézett. Csak álltunk egymással szemben. Mikor ő közelebb lépett hozzám, és megölelt. Nem tudom pontosan meddig tartott ez az ölelés. Olyan mintha egy örökkévalóság lett volna. Mindenről elfeledkeztem. Becsuktam a szemem. És éreztem a szívverését... egy valóra vált álom volt az egész. Ehm.. valami egyre jobban szorít. Felnéztem, hát feli átkarolt mindkettőnket.. o.o xD

Feli: Mostmár mennünk kell Moo.. Noemi, nem akarsz velünk jönni? Elviszünk.
Noemi: Áh.. nem hiszem, hogy Vivi örülne.. =S
Moo: Kit érdekel Vivi..!? xD
Feli: Hát.. xD
Noemi: Hát nem is tudom… azt se, hogy mikor engednek el James-ék.
Moo: Beszéljük meg velük..

Bementünk megbeszéltük az orvosokkal, elmehetek, de meg kellett adnom a telefonszámomat, illetve a címemet.
Moo-val és Feli-vel odamentünk Viviékhez, a srácok mondták neki, hogy haza kell vinniük. Vivi beleegyezett. Már csak Max-ot kellett összeszedni valahogy.

Mikor hazaértünk, Moo kiszállt velem, és becsukta a limó ajtaját. Felkísért az ajtóhoz, akkor megcsörrent a telóm. Bianka.. basszus, elfelejtettem felhívni..
Bianca: Szia, nem zavarlak?
Noemi: nem, most értem haza.
Bianca: Jó, mert valami fontosat szeretnék mondani.
Noemi: mi lenne az?
Bianca: Arról van szó, hogy apa munkát kapott Vancouverben.
Noemi: És..!?
Bianca: Itt kell hagynunk Baltimore-t.
Noemi: Micsodaaa!!?????
Bianca: (éreztem hogy elcsuklik a hangja) holnap után indulunk.. persze ha Angie-nek sikerül addig összepakolnia…
Noemi: Bianca én..   
Bianca: Noemi én is sajnálom…
Noemi: Várj, addig költözz hozzám!!
Bianca: Áhh, anyáék nem engednék meg..
Noemi: Igaz, nekem se..
Bianca: (Angie a háttérbe ordibál: Biancaa! Hol a könyveem!? ) Bocsi, de most le kell tennem. Majd holnap kimegyünk.. ha esik ha fúj! Rendben?
Noemi: Mindenképpen! Akkor szia!
Bianca: Szia!

Ahogy letettük a telefont rám tört a sírás. Leroskadtam a lépcsőre, és a tenyerembe temettem az arcomat. Moo leült menném, intett a többieknek, hogy menyjenek, és átkarolt. Én csak sírtam, Moo csak ölelt, és ez így volt szép. Hát igaz a mondás: Minden rosszban van valami jó…