5.fejezet: Kísért engem…de nem bánom..!

Sétálok hazafelé, szakad rám az eső, fejem le volt hajtva, a lábam már kis híján kettéfagyott, mert a cipőm minden járda menti pocsolyát meg akart kóstolni..^^  Mikor már jóllakott visszaléptem a járdára. 2 utcányira voltam a házunktól, mikor rémes hörgést hallottam.. - vérfagyasztó volt. Egy pillanatra megálltam, körülnéztem: nem láttam semmit. Indultam volna tovább, de a lábam nem mozdult.. Éreztem, hogy valami nincs rendben.. A sarkon álltam, ott, ahol egy földút/vagyis más sárút..xD/ csatlakozik a műútba.. elindultam felfelé a földúton. Az út végén hosszú garázssort találtam. Valami.. fekete foltot láttam az egyik garázsajtó aljában..és mozog…egy róka..? Nem! Ez nagyobb annál! És innen jött a hörgés..jézusom.. ez egy.. egy ember! Elindultam felé, folyamatosan gyorsítottam, a végén már futottam, mikor végre odaértem hozzá. Egy lány..kb. egy idős lehet velem…most veszem csak észre, hogy egy BMX fekszik tőlünk kb. 5-6 méterre.. valószínűleg balesete volt.. Leguggoltam mellé, megnéztem a pulzusát, a légzését.. stabil állapotban volt.. de vérzett a feje, a nadrágja kiszakadt, és egy ronda nagy seb éktelenkedett a térdén. Levettem a kendőmet, bekötöttem vele a lábát, majd felhívtam a mentőket. Vázoltam a szitut, azt mondták 10percen belül ott vannak. Megpróbáltam beszélgetni a lánnyal addig:

Noemi: Szia, én Noemi vagyok. Valószínűleg baleseted volt, és nagyon beverhetted a fejeset.. emlékszel valamire..?
A lány csak rázta a fejét. Nem emlékszik semmire.. ennyit mondott: Anett.. a nevem..Anett
Noemi: Szia Anett!
Anette: Sz-szia..
Noemi: Ne aggódj, a mentők mindjárt itt lesznek. Bár nem ez a legfontosabb, de a BMX-edért sem kel aggódnod, elviszem hozzánk.
Anette: De.. nekem az…fontos..k-köszi..

Messziről ugyan, de már hallottam a mentő szirénáját. Gyorsan felhívtam anyát:
-Kicsöng…
-Felveszi…
Anya: Szia, hol vagy!?
Noemi: Szia! Ez most lényegtelen! Az a folntos, hogy gyere el a 2 utcányira lévő garázsokhoz. Ott találsz majd egy BMX-et. Azt vidd le lécci a pincébe, én pedig majd hívlak!
Anya: De.. hol vagy? Mikor jössz? Mi történt??
Noemi: Ezt most hagyjuk, majd beszélünk!
Anya: De..
Noemi: Bízz bennem! – Hát nem furcsa..? Pont ezt mondta Moo is..hogy bízzak benne..nem! Most ne ezzel foglalkozzunk!
Anya: De Noem…
Noemi: Mennem kell!
Anya: Noemi baj történt, Noemi!?
Noemi: Nem velem! Mennem kell!!!!
Anya: Noe… - azzal kinyomtam. Gyorsan zsebre vágtam a telómat, majd Anette felé fordultam:
Noemi: Mindjárt jövök! Nyugi!

Kiálltam a földút elejére, és integettem a mentőknek, ők bekanyarodtak, majd visszafutottam Anette-hez.

Noemi: Anette, itt vannak a mentők, most már nem lesz semmi baj!
Anette: Nagyon..há..hálás.. vagyok!! Na..nagyon!
Noemi: Nem kell hálálkodnod! :)

2 ember kiszállt az autóból, (addig a 3. megfordult vele) a 2 mentős Odasietett Anette-hez, megnézték lélegzik-e, a pulzusát, majd jött a hordágy, rátették, és betették a mentőbe. Az egyik mentős intett nekem, hogy menjek én is. Beszálltam az autóba, csukódott az ajtó, s 2másodpercen belül már száguldottunk is az úton. Míg a kórházba nem értünk, a mentőben kikérdezett engem James, az egyik mentős.

James: Szia, hogy hívnak?
Noemi: Noemi vagyok.
James: Én James. Mi történt?
Noemi: Anette-nek balesete volt szerintem.. a garázsajtónak támaszkodva találtam rá hazafelé menet.
James: - szemügyre vette Anette-t – ez a te kendőd?
Noemi: Igen, az enyém. Nagyon csúnya volt a sebe..ezzel kötöttem be.
James: Nem tudod véletlenül, hogy történt?
Noemi: Nem, de azt tudom, hogy BMX-ezett és azzal esett valószínűleg, mert megtaláltam kb. 5-6 méterrel arrébb.
James: Értem. –közben hívta a központot: 15 év körüli lány, fej, és térdsérüléssel, stabil állapotban van, balesete volt…
Eközben megszólított a másik mentős: Én Steve vagyok.
Noemi: Noemi.
Steve: Te találtál rá, igaz?
Noemi: Igen.
Steve: És te kötötted be a lábát?
Noemi: Igen, én.
Steve: Ügyes! Ismered ezt a lányt?
Noemi: Nem, most láttam először, annyit tudok róla, hogy Anette-nek hívják.
Steve: Honnan tudod?
Noemi: Mondta.
Steve: Értem. A szüleid tudják, hogy hol vagy?
Noemi: Anyukámat felhívtam, szóltam neki hogy nem tudok hazamenni, de majd a kórházban felhívnám… amint lehet.
Steve: Rendben. Oké, megérkeztünk! kinyitom az ajtót, gyorsan ugorj ki, állj félre, majd gyere utánunk. Rendben?
Noemi: Oké.

Nyílik az ajtó, követem az utasításokat, kiugrottam, félreálltam, majd miután elhaladtak mellettem utánuk mentem.
Bementünk egy szobába, lefektették Anette-t, megvizsgálták, ellátták a sebeit, engem pedig bevittek egy irodába, James-el és Steve-vel együtt. Ott kikérdeztek minket. Közel 1óráig ,,tárgyaltunk” aztán kiküldtek minket. Steve visszament a mentőbe, majd az elhajtott. James ott maradt velem.

James: Noemi, szerintem hívd fel anyukádat! Már biztosan aggódik értad!
Noemi: Igen, ez jó ötlet.

-Kicsöng..felveszi
Anya: Szia cica! Ugye nincs semmi baj!?
Noemi: Anyaaa..
Anya: Jó-jó, de ugye minden rendben? Hol vagy?
Noemi: Lementél a BMX-ért?
Anya: Igen, betettem a pincébe.
Noemi: Rendben, köszi. Na szóval, találtam egy balestet szenvedett lányt, akit a kórházba kellett vinni, az ő biciklije volt az egyébként. Most itt vagyunk a Mercy-ben, de…-azzal James elvette a telefont és beleszólt:
James: Jó napot! James vagyok, mentős..
Anya: Jó napot..
James: Csak azt szeretném mondani, hogy mint Anette-nek stabilabb lesz az állapota, és már emlékszik valamire, azonnal hazavisszük a lányát. És ne aggódjon, kap majd itt enni, inni, aludhat is, ha szeretne, szóval jó kezekben van!
Anya: Rendben, köszönöm!
James: Igazán nincs mit. Viszlát!
Anya: Viszlát..
James visszaadta a telefont, rám mosolygott, majd azt mondta, hogy maradjak, ő hoz valamit enni. Visszatettem a fülemhez a telefont..
Noemi: Anya..
Anya: Igen?
Noemi: Szeretlek! :)
Anya: Én is kicsim.. én is.. :) Hívj, ha már tudni valamit.
Noemi: Rendben. (közben megérkezett James egy tálcával) Anya, most leteszem, majd még hívlak, Szia!
Anya: Szia!

James odaadta a tálcát, jó étvágyat kívánt, majd leüt mellém, és ő is enni kezdett. Miközben ettem, azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz Anette-al? ; hogy Moo vajon merre járhat, majd hirtelen nyílik a belső lépcsőház ajtó, Moo, Feli, Vivi, Andy, És Max lép be rajta. Hát ez hihetetlen…Kísért engem…
De nem bánom..!